Természetesen Budapesten is folytatódott a Pécsi Borozó “Nők és borok” sorozata. Ezúttal a wine, milf & fashion témakörben történtek “próbálkozások”…
Tipp: Sauska Chardonnay? :)
Hogy a pohárban mi van, nehéz megállapítani, de a hölgyek a Maul-standnál tűntek fel, lévén ott valóban indult egy Wine & Fashion projekt, vagy hogy is nevezzem. További képek majd a pecsiborozo.hu galériában :)
Természetesen Budapesten is folytatódott a Pécsi Borozó “Nők és borok” sorozata. Ezúttal a wine, milf & fashion témakörben történtek “próbálkozások”…
Azért egy nap kétszer, már magamat is meglepem…
Az eredeti témához egyáltalán nem kapcsolódik, de az említett rektorhelyetteshez igen. Rollos, te már hallottad a sztorit, ne olvass tovább. Szóval jelenlegi rektorhelyettes úr 97-ben habzó szájjal az egyetem szenátusáig vitte a Pécsi Campus című lapban megjelent Bada Dada-interjú ügyét. Úgy vélte, hogy a KIBASZOTT MŰVELT PASAS VAGYOK cím és Bada „trágárkodása” nem való egy egyetemi lapba. Az akkori rektor volt annyira józan, hogy a köcsögferkó ámokfutása után továbbot intett.
Györffy volt már/még a főszerkesztő akkoriban a Campusnál? Ő most az egyetem sajtósa? Jól csinálja?
vagy egy magas szőkés srác volt a főszerk? A nevére már nem emlékszem, asszem btk-s volt.
bocs, ez sem kapcsolódik az eredeti felvetéshezSajnos nem völt magas az a szőke srác (172 cm).
Győrffy (zoranka.tumblr.com) keményebb helyeket is megjárt már, mint az egyetem, úgyhogy szerintem nem kell félteni. Valszeg ő itt a tumbászon az egyetlen háborús veterán.
Nem tudom, milyen keményebb helekre gondolsz, alighanem egy UTE B - Rostás FC meccsre, mondjuk az tényleg durva volt.
Győrffy Zoli elévülhetetlen érdeme az emberiség történetében, hogy megszerezte nekem az Otpisani c. jugoszláv partizán-sorozatot, ami nálunk Belgrádi fiúk néven futott még ‘79-ben. (Ezen kívül létrehozta a Happy End színházat meg a Pécsi Campust, de ezek csak zárójeles dolgok. Amúgy meg mindjárt followolom, nem tudtam, hogy ő is tumberevő.)mosolyogva olvasom a leírtakat, Ti tényleg benfentesek voltatok…sok mindenre emlékszem (Happy End, valami szocreál épüetben, közel a Szántó kolihoz), de jó az emlékeket frissíteni, bővíteni.
közben eszembe jutott, valamilyen Dávid volt a srác, aki szintén valami főember volt a Campusnál.
Györffy a délszláv harcokban is résztvett? hát, nem egy katona alkat. valaki itt említette, hogy csinál egy gasztro/bor portált is.Valamilyen Dávid is itt van a tumbleron Delido néven.
de milyen Dávid? és ő mit csinál most?
A nem katona alkat, aki anno a Bada Dada interjú szerzője volt és akkor már volt ugyan a Pécsi Campus főszerkesztője (1994-1995 között viszont igen), viszont alapítója volt a Happy End Színháznak is és a Szántó Koli 113-ban dekkolt nem magas szőke srác alias kisfero kollégával 4 évig (legalább), ráadásul maga is Otpisani-rajongó ismét jelentkezik a támbleren.
Ellentétben a ráérős axelspringer rabszolgákkal, mi dolgozunk. van ugyanis 160 ekf-programunk, aminek java részét kommunikálni kell. az pedig köztudott hogy a szar dolgokra ugyanannyi időt lehet fordítani, mint a jókra, sőt, néha többet. de szerencsére itt csak jók lesznek - mást hivatalból sem mondhatnék ugye?
Szóval csupán ezért nem aktívkodom napi hatvanöt poszttal és hetvenkétezer rebloggal, viszont havonta egy-kettő miatt is érdemes követni :) De ha az érdeklődés 7 követőről felmegy 20 fölé, akkor már heti rendszerességgel kapjátok majd az adagot.
De ha néha kikancsintotok a tumblr világából, akkor viszont látni, hogy a pecsiborozo.hu-n aktívabban építem a borközösséget.
Addig is íme egy kép, amivel indulhat a mai nap:
No akkor térjünk vissza egy szóra. Светлана “Цеца” Ражнатовић (рођ. Величковић) 1973-ban született, első lemeze 1988-ban jelent meg. Tinisztár volt, na. Egy rövid svájci kitérő után (akkori pasija focista volt), 1993-ben hazatér, megismerkedik Arkannal, azaz Жељко Ражнатовић futbalklub-tulajdonossal, egykori futbalhuligánnal, a Tigrisek kapitányával, fegyveres rablásokért Európa-szerte körözött bűnözővel, háborús bűnökkel vádolt vagyonépítővel, a feleségétől két évtizeddel idősebb nőcsábásszal, akit 2000-ben lőttek le a belgrádi Hotel Intercontinentalban (ismerős e név, Peti?). Utolsó lemeze 2006-ban jelent meg, az előtte 2005-be felvett London Mix-et 650.000 példányban adták el…
Látom, hogy már sokkal tovább járunk, de abban a klipben Ceca, az az a Ceca, aki a paramilitáris-maffiás Arkannak volt barátnője (felesége)? “Még aktív?” - kérdezem naívan.
Мирослав Илић (1950), akinek lábai előtt sikongott a pécsbaranyai horvát közösség feminin felének apraja-nagyja a Sportcsarnokban majd’ másfél évtizede, ma is aktív, többször is járt már ezen a vidéken, kissé megöregedve, de megtörve azért nem.
Két tucat nagylemez fémjelzi pályafutását, ma egykori s mai hírnevét felhasználva elsősorban a hakni műfajban keresi a napi betévőt, ugyanakkor interjúiban keményen osztja a mai turbo folk sztárokat, akik szerinte keleti (görög, török, arab) dallamokkal rondítjék a szerb meloszt, s ráadásul túl sok az erotika, szex és agresszivitás a videóikban.
Úgyhogy ezért kaptok egy Miroslav videjót (fent) meg egy mai megasztár (Ceca by Arkan) klipjét is (lent) a köz javára töltöm fel:
A cirill betűkért még számolunk. Mi van Miroslav Iliccsel, aki egyszer Pécsett is koncertezett? Az Idős Operettcsetnikek Otthonában tengeti életét?
Hát kérem szépen, kezdjük a férfiakkal, itt van Шабан Шаулић, aki ugye a képpel ellentétben nem mai srác, 1951-ben született Sabac városában.
Eddig 35 albuma jelent meg, milliós példányszámban adták el lemezeit. Legnagyobb slágereiből íme egy.
Шабан Шаулић utáni képen egy általam nem től ismert hölgy társaságában Џеј Рамадановски látható a mainál ifjabban,
1964-ben született, az egyik legnépszerűbb roma énekes, tőle egy videót illesztettem be:
Sneki, a focistalány valójában Снежана Бабић névre hallgat, kevésbé jelentős karriert futott be, de azért ma is aktív. Sajnos. Egy videót megpróbálok becuccolni:
Kértek még?
Magas labda Zorankának
Fejezetek a szerb popzene történetéből. Aki tud valamit a művészekről jelezze!!!!!
van egy szerb spannom, Steván, aki a szerb rockzene és nacionalizmus kapcsolatából írta a szakdogáját, meg van egy punkzenekara. holnap úgyis találkozunk, kinyomtatom neki, azt infózok
Мирослав Илић (1950), akinek lábai előtt sikongott a pécsbaranyai horvát közösség feminin felének apraja-nagyja a Sportcsarnokban majd’ másfél évtizede, ma is aktív, többször is járt már ezen a vidéken, kissé megöregedve, de megtörve azért nem.
Két tucat nagylemez fémjelzi pályafutását, ma egykori s mai hírnevét felhasználva elsősorban a hakni műfajban keresi a napi betévőt, ugyanakkor interjúiban keményen osztja a mai turbo folk sztárokat, akik szerinte keleti (görög, török, arab) dallamokkal rondítjék a szerb meloszt, s ráadásul túl sok az erotika, szex és agresszivitás a videóikban.
Úgyhogy ezért kaptok egy Miroslav videjót (fent) meg egy mai megasztár (Ceca by Arkan) klipjét is (lent) a köz javára töltöm fel:
A cirill betűkért még számolunk. Mi van Miroslav Iliccsel, aki egyszer Pécsett is koncertezett? Az Idős Operettcsetnikek Otthonában tengeti életét?
Hát kérem szépen, kezdjük a férfiakkal, itt van Шабан Шаулић, aki ugye a képpel ellentétben nem mai srác, 1951-ben született Sabac városában.
Eddig 35 albuma jelent meg, milliós példányszámban adták el lemezeit. Legnagyobb slágereiből íme egy.
Шабан Шаулић utáni képen egy általam nem től ismert hölgy társaságában Џеј Рамадановски látható a mainál ifjabban,
1964-ben született, az egyik legnépszerűbb roma énekes, tőle egy videót illesztettem be:
Sneki, a focistalány valójában Снежана Бабић névre hallgat, kevésbé jelentős karriert futott be, de azért ma is aktív. Sajnos. Egy videót megpróbálok becuccolni:
Kértek még?
Magas labda Zorankának
Fejezetek a szerb popzene történetéből. Aki tud valamit a művészekről jelezze!!!!!
van egy szerb spannom, Steván, aki a szerb rockzene és nacionalizmus kapcsolatából írta a szakdogáját, meg van egy punkzenekara. holnap úgyis találkozunk, kinyomtatom neki, azt infózok
Hát kérem szépen, kezdjük a férfiakkal, itt van Шабан Шаулић, aki ugye a képpel ellentétben nem mai srác, 1951-ben született Sabac városában.
Eddig 35 albuma jelent meg, milliós példányszámban adták el lemezeit. Legnagyobb slágereiből íme egy.
Шабан Шаулић utáni képen egy általam nem től ismert hölgy társaságában Џеј Рамадановски látható a mainál ifjabban,
1964-ben született, az egyik legnépszerűbb roma énekes, tőle egy videót illesztettem be:
Sneki, a focistalány valójában Снежана Бабић névre hallgat, kevésbé jelentős karriert futott be, de azért ma is aktív. Sajnos. Egy videót megpróbálok becuccolni:
Kértek még?
Magas labda Zorankának
Fejezetek a szerb popzene történetéből. Aki tud valamit a művészekről jelezze!!!!!
van egy szerb spannom, Steván, aki a szerb rockzene és nacionalizmus kapcsolatából írta a szakdogáját, meg van egy punkzenekara. holnap úgyis találkozunk, kinyomtatom neki, azt infózok
Totális lebukás, tényleg én vagyok a fizetett pr-es, akit cvikli pont emlegetett valami mai posztban… Megvett a Vylyan kilóra, *khrböff* hektóra!
De ha tartod a szád, küldetek!
Bogyólé most a sztár itthon, tökjó hogy az újbor-műfajhoz délen is értelmeset tudnak hozzászólni! A tökéletes átvezetés a nyári rizling/rozéfröccs szezonból a téli vörösborosba. Friss, gyümis, költséghatékony, meg idén jól is sikerült úgy érzem.
Peti, abból a két kartonból, amit tesztelésre kaptatok, küldess már föl nekem az inassal a Tettyére pár üveggel. Zolinak ne szólj! Köszi.
Hé! Olvaslak benneteket, támblerr-betyárok! Hallottam mindent, magnóra rögzítettem, lemásoltam floppira meg cédére, széfet béreltem és most mér azt is tudom, miért nem került fel poszt a webre, mert raddi napok/hetek óta bogyólé-sokkban, pohárgörccsel a kezében ül a gép előtt. A korrupció elleni harc napján ez megbocsáthatatlan!
A Bogyólét viszont még nem kóstoltam az idén, szóval ha az inas a Tettye felé megy, forduljon már be hozzám is egy laza kanyarral és fél kartonnal!
BOCS A HOSSZÚ SZÖVEGÉRT, DE NINCS FENT A NETEN, NEM TUDOK LINKET ADNI, HÍRLEVÉLBEN KAPTAM. VISZONT KURVÁRA ÉRDEMES ELOLVASNI
2009. SZEPTEMBER 26-ÁN A PÉCSI GASZTRO KLUB “CZIFRAY-ESTJÉNEK” VENDÉGEKÉNT AZ ENOTECA CORSO ÉTTEREMBEN JÁRT MOLNÁR B. TAMÁS GASZTRONÓMIAI SZAKÍRÓ. ITT KÉSZÜLT AZ ALÁBBI INTERJÚ.
- Európát sűrűn járó polgárként mik a benyomásai a pécsi belvárosról?
- Pécs egyfelől nagyon izgalmas és patinás hely. Nemcsak a belvárosa, hanem a fekvése miatt is vonzó, “magába húzós”, és mint ilyen, az ember szeretne hanyatt-homlok odarohanni, hogy letelepedjen, dinasztiát, üzletet, miegyebet alapítson. Másfelől meg odaérve méla döbbenet. A belváros a lehangolónál is több. Még akkor is, ha eltekintünk az átmeneti főtér-átalakítási útfeltúrásoktól. Elképesztő például, hogy ezen a sétálóutcán, mely oly parádés lehetne, a gyönyörű régi épületek málladozó homlokzatait miféle színű festékekkel képesek bekenni az epesárgától az undorbarnáig. Még ennél is megrendítőbbek azonban a patinás ajtókra, régi csiszolt üzletablakokra ragacsolt rémlogók és cégreklámok. Pusztán a Nemzeti Színház előtt legalább három olyan ordenáré “kihelyezés” látható (hirdetőoszlop- vagy táblaféleség), mely ordít a randaságtól. Az ember szeretne leborulni és sírni. Ilyenkor tépelődni kezd az ember, vajon ki lehet az, akinek mindez tetszik. Mert ezt bizony valakik kitették, megfestették, “megtervezték”, időt és életet áldoztak rá. Maga a színház épülete - mely a kultúr-város kulturális köldöke lehetne vagy valami ahhoz hasonló - azzal fenyeget, hogy ráomlik az emberre. A furcsán, különösen aládúcolt erkély valódi halálfélelmet kelt a járókelőben. Nagy kérdés: kinek és mi itt a szándéka? Merre tart Pécs főutcája a kötöttsapkás bóvlistandokkal és papagájzöld takarékszövetkezetekkel a 21. században? Ha az a cél, hogy e sétálóutcára speciális posztszocialista enyészetrajongókat vonzzunk, akkor ez még nagy siker lehet.
- Ezek után félve kérdezzük, hogy érezte magát a Czifray esten?
- A szebb napokat látott belváros jelenével szemben jó azt látni, amikor fiatal, energikus, megnyerő emberek kezükbe veszik a saját étkezési kultúrájukat. Megtisztelő volt a pécsi meghívás. Külön élmény számunkra, hogy a két évvel ezelőtt kiadott Kulináris Chartánk nyomán (http://buvosszakacs.blog.hu/2007/07/12/kulinaris_charta) országszerte alakulni kezdenek főzőkörök, gasztroklubok, ehhez hasonlók. A Corsóban éjszakába nyúlt a beszélgetés a Pécsi Gasztro Club tagjaival, és volt miről beszélni. Mi a magunk részéről új ötleteket kaptunk, így felmerült például a gondolat, hogy az éttermek működésére vonatkozó, jórészt önkényesen és ad hoc módon megszerkesztett jogszabályi előírások javítása érdekében a gasztronómiát szerető jogászokból egyfajta civil „munkacsoport” álljon fel, amely állásfoglalásaival segíthetne megszabadítani a vendéglősöket a fölösleges, értelmetlen és kontraproduktív adminisztratív feladatoktól, vagy éppen a betegesen eltúlzott sterilitásügyi teendőktől. Információink szerint a törvényhozók nyitottak lennének az efféle kezdeményezésekre. Pontosan erről szólt a Kulináris Charta. Próbáljunk már meg civil társadalmat csinálni. Ne várjuk mindig fentről a változást, és ne gondoljuk azt, hogy tehetetlenek vagyunk.
- A Corsóban sikerült megidézni Czifray „szellemét”?
- A vacsora mottója a Czifray-könyv volt, mely valójában már nagyrészt Vasváry Gyula szakácsmester munkája, és ha úgy tetszik, a 19. századi magyar konyhai hagyományok egyik “tiszta forrása”. Az utóbbi évtizedek slampos álmagyar konyhája helyett ebből például bátran meríthetünk az új magyar konyha megteremtése során. A Corso konyhája természetesen külön élmény. A régióban messze ez a legjobb étterem, mely a Michelin csillagra is idővel esélyes 4-5 hazai hely egyike. Magyar viszonylatban egyedülálló, hogy ugyanez a konyha a csúcsgasztronómiai teljesítmény mellett képes a szélesebb rétegek számára is elérhetőbb egyszerű bisztrókonyhát kiszolgálni. A pécsieknek meg kell becsülniük ezt az éttermet, hiszen az ilyen helyeknek kulcsszerepük van a régió kulináris életének fejlődésében, sőt az egész ország gasztronómiájának alakításában. A Corso egyfajta minőségi inspiráló- és igazodó pont a Dél-Dunántúlon, mely szellemiségével reményt és példát mutat, a tragikus szakács-oktatás körülményei között is biztosítja a megfelelő utánpótlásképzést. Ez a felelősségteljes munka csak elkötelezett, kitartó tulajdonossal és séffel lehetséges. A konyhafőnök, a rendkívül fiatal Molnár Gábor példakép lehet a szakmában. Nyelveket beszél, megszállottan végzi a munkáját, önállóan és folyamatosan továbbképzi magát. A szó szoros értelmében vett “szakma reménysége” - ezt a címet tavaly az Étterem- és Bor Kalauz tesztelői szavazták meg neki. Molnár Gábor gasztroklubos Czifray-menüjéből korábban kettő – petrezselymes süllővelouté velőpudinggal és éticsigával, savanyú káposzta kolosváry módon - nyert a Magyar Gasztronómiai Egyesület Czifray-versenykurzusán. Kitűnőek voltak a menühöz Szentesi József borai. A Szentesi-pince vagy két tucat régi, elfeledett magyar szőlőfajta felélesztésével kísérletezik - köztük olyanok, mint a csóka vagy a zengő - s e fajtákból több is akad, mely sikeres vagy legalább ígéretes. Összességében ez a pécsi Czifray-menü is azt bizonyította, hogy a tetszhalott magyar gasztronómiáról igenis le lehet vakarni a port, és értékeket lehet feltámasztani.
- A magyar konyha megújításának, a megkésett „gasztrokulturális rendszerváltozás” első sikeres lépéseinek a gazdasági válság tehet keresztbe…
- A gazdasági válság nyilván telibe találja a vendéglátás egészét. Sajnos az elmúlt egy évben több, a szűk élvonalba tartozó budapesti étterem (Páva, Lou Lou, Maligán) is a bezárást választotta. Érdekes látni ugyanakkor, hogy Nyugat-Európában sok háromcsillagost mindez meg sem érint. A kiemelkedően jók talpon maradnak. Itthon is felfedezhető azonban, hogy akik úgy jók, hogy van kapcsolatuk a helyi piachoz és közönséghez, azok kevésbé érzik a válságot. Rájuk a gazdasági válságnál tán még veszélyesebb a kiemelkedően magas áfakulcs. Számos országban - például Franciaországban, ahol a válság kirobbanása után a vendéglői áfa még tovább csökkent - az élelmiszer és a vendéglői ételszolgáltatás rendkívül alacsony, kedvezményes áfa-kulccsal működik. Amíg a magyar gazdasági-közigazgatási környezet általában sem vállalkozóbarát, addig Európában az állam a válság idején még inkább kiemelkedő figyelmet fordít a valódi értékek túlélésének a biztosítására. (s)
és még egy hely, ahol érdemes elolvasni a még hosszabb szöveget:
http://www.pecsiborozo.hu/blog/molnar_b_tamas_az_enoteca_corsoban
